Napsütötte Botswana…

Mielőtt újra gasztronómiai kitérőt tennénk, utazzunk ismét, ezúttal Botswanába, vagy kevéssé ismeretesebb nevén Batswana (egyes számban motswana) az ország alapvetően az ott pásztorkodó népcsoport nevéről kapta (tswana) a nevét.  Ezúttal a megszokottól eltérően picit több részletet mutatok meg erről az országról, hogy miért? Mert megígértem egy ott élő embernek, hogy megmutatom a magyaroknak az ő hazáját, ezzel most beteljesítem neki tett ígéretemet.

Sokszor már-már lehetetlen szavakba és sorokba öntenem az érzéseket, átadni a lüktetését mind a szavannának, mind a városnak és úgy általában az itteni életnek. Azért igyekszem minden tőlem telhetőt a lelkemből átadni, újra megidézni azt, amit az adott élmények pillanatában éreztem (kisebb-nagyobb sikerrel).

Dél-Afrika számtalan élményt, varázslatot, látnivalót tartogat az ide látogatóknak, unatkozni nem lehet. Vauuu… élmények sorozata, ahol minden napra kijut az újdonságból, sokaknak talán a kelleténél is több :).

Én azonban nem nyughatok a fenekemen egy újabb kihívás elé állítottam magam (azért volt némi külső ráhatás is), mert ezúttal egyedül vágtam neki egy másik afrikai ország felfedezésének. Nem tudtam milyen is lesz Isten igazából odaát, pláne egy szál magamban, de nem számított. Valamivel több, mint egy hét alatt nem kis nehézségek árán sikerült megszerveznem az utazást és a szállást, igazából ez volt a „stresszesebbik” része, ezt követően csak bele kellett helyeznem magam az események sodrába, a helyi élet varázsába, ami tartogatott természetesen meglepetést, mint általában :).

A busztársasággal csak nagyon nehezen és körülményesen tudtam az online foglalásomat és fizetésemet érvényesíteni (aki gyorsan szeretné az utazás részét kipipálni, az mehet repülővel is :)). Ahol felkiáltójellel felhívták a figyelmemet, hogy a buszon a keresztény hitet népszerűsítik a filmvetítésekkel, uhhh…nem tudtam mi lesz ennek a vége, mert 6 óra azért mégiscsak 6 óra, de láss csodát, végül az utat csendes elmélyüléssel tettük meg és sehol egy film.

Maga az út mondhatjuk, hogy eseménytelenül zajlott. Csodálhattam a szavannát a vörösen izzó földet, ami szinte végig ragyogott, mintha mindenhol apró gyémánttal lenne felszórva az út. A táj teljesen más képet mutatott, mint Szváziföld felé megtett utam során. Marha farmok és végtelen szavanna, amíg a szem ellát. Nem voltak vályogházak, egy-egy település, amin keresztül haladtunk, nagyvárosban megszokott látképét nyújtották, csak kisebb méretben. 

A határátkelés élményét mi Európában szinte már teljesen el is feledtük. Szemmel láthatóan rajtam kívül mindenki jól ismeri a járást és a folyamatot, de két kedves mosoly és kérdés után már én is haladtam az árral és csináltam a kötelező procedúra lépéseit. Itt csak gyalogosan kivitelezhető a két ország közötti váltás, egy pecsét és mosoly búcsúzóul az egyik oldalon és egy köszöntésképpen a másikon, fél óra és máris egy újabb országban voltam.  Gaboronéba már csak sötétedés után érkeztünk. A buszról szinte le sem léptem, de egy taxis már „levadászott”, egy kis alkudozás, -lévén, hogy helyi fizetőeszköz nem volt nálam- és mehet a fuvar, irány a szállás. Ekkor jött az első „Isten hozott” ajándék, a szálláson kedvesen pislogtak rám majd közölték, hogy nincs a nevemen foglalás a rendszerükben és tele vannak…hmmm… nahh ez az érzés megfizethetetlen :). Én viszont nem tágítottam, ők pedig végül megkeresték a megoldást, egy a városközponttól távoli háznál helyeztek el éjszakára, majd másnap vissza kellett menjek, hogy megoldást találjunk.

A Botswana-i lobogó

Reggel a nyakamba vettem a várost, vasárnap reggel volt, vagyis mindenki sétált a templomba. Egy-egy templomnál magam is időztem kicsit, mert elvarázsolt a zene, hiába szerettem volna észrevétlen szemlélődni, ez mint tudjuk nekem azért nem éppen olyan egyszerű :). Visszatértem a recepcióra, hogy megoldást találjunk, de ott továbbra sem látták a foglalást, hiába forgatták az útlevelemet. Természetesen a főnök –akivel egyeztettem- vasárnap nem elérhető. Remek…akkor irány keressünk egy netkávézót…jahh, hogy  ahhoz helyi fizetőeszköz sem ártana, de vasárnap ugye pénzt sem tudok váltani, ATM…?? Sehol… Ha szeretnéd fejleszteni probléma megoldási képességedet, irány Afrika :D!  2 óra leforgása alatt végül mindent sikerült elintéznem, mert csodák márpedig igenis léteznek :)!

Afrikába jövetelem elején még furcsa volt, hogy állandóan tekintetek szegeződnek rám, de ma már mi sem természetesebb. Az úton sétálgatva odalépett hozzám egy fiatal lyányzó, hogy kezet fogjon velem és meginvitáljon hozzájuk a templomba. Nem kellett kétszer mondani, a véletlenekben pedig már hosszú évek óta nem hiszek. Tele volt a szívem hálával és immáron nyugalommal. A lehető legnagyobb természetességgel sétáltam bele a tömegbe, ahol először segíteni akartak, mert úgy gondolták bizonyára eltévedtem, de mondtam, hogy közétek és hozzátok jöttem, mert hívtatok, rám mosolygott és székkel kínált. Az áldás, amit lehívtak az énekléssel, leírhatatlan.

Ámulattal néztem, hogy az embereknek milyen erős hite van, minden nehézség és minden ellenére énekelnek és hálát adnak mindenért, ami megadatott és teszik ezt örömmel a szívükből. Minden sarkon van egy templom, némelyik csarnok nagyságú, amely tömegek befogadására alkalmas, de még így is rengeteg ember kint tud csak leülni, mert szabályosan „kifolyik a tömeg”, ritka látvány (otthon meg csak lézengenek az emberek). Az utcán, ahogy végigsétálsz egyre-másra kiszűrődő Gospel kórusok, énekkar és a tömeg keresztény énekei megtöltik az utcát is szeretettel. Én csak behunytam a szemem és magamba lélegeztem az érzést, feltöltődtem vele. (Bár ilyen lenne otthon is egy-egy istentisztelet, vagy mise, akkor talán többen élveznék és szívesen látogatnának el, mint egy olyanra, ami gyász szertartás érzetét kelti az emberben.)  Órák telnek el, míg azon kaptam magam, hogy hangosan élelmet követelt a gyomrom, így irány ismét a város, még mielőtt a boltok is bezárnak.

A három Dikgosi (vezér) Emlékműve 

Még ezen a napon megismerkedtem kenyai lakótársammal, akivel nagyon sokat beszélgettem, és végül kineveztem idegenvezetőmnek. Szeretetből végigvitt a városon, megmutatva minden arcát Gaborone-nak, elvitt egy történelmi emlékműhöz, ahol egy másik kedves  tswanai fiatal ember vezetett be Botswana történelmébe és adott nekem nyelvleckét. Nagyon lelkes tanítványnak bizonyultam, hiszen érdeklődésem Afrika iránt egyelőre kimeríthetetlen, vele is sokat beszélgettem. Azért ő is tudott nagyon nagy meglepetést okozni nekem, mikor elmondtam, hogy Magyarországról jöttem, mosolygott és annyit kérdezett, „ahonnan a focista Puskás is??”, 5 perc kellett, hogy magamhoz térjek, és akkor ennyi a magyar foci múltja és jelene összefoglalva :). Neki ígértem meg, hogy hírét viszem az országának, minek függetlensége 1966-ban elsőként megválasztott Sereste Khama elnökségével vette igazi kezdetét és azóta is töretlenül és elképesztő rohamban fejlődik.  Lobogójukban két elem tisztelete jelenik meg, felül az ég az eső kékje, alul a víz, mint éltető elem (a Kalahári-sivatag miatt nagyon komoly tisztelet övezi a vizet) fogja közre a középső fekete sávot (fehér szegéllyel), ami különböző emberek békés, harmonikus együttélését, együttműködést szimbolizálja.  Pénznemükkel a Pula-val is esőt, mint áldást hívják és idézik meg:” Let there be rain” in Setswana, „Légyen eső” Setswanában.

Címer

Számtalan érdekes információval látott el, ahogy én is őt a saját országomról. Elárulta, hogy Afrika mit is jelent: „place of the sun”, nekem magyarosan „a nap hazája”. Fel sem tűnt, hogy több mint egy órát beszélgettünk. Kenyai barátom is megköszönte, hogy ilyen nyitottsággal és őszinteséggel, bizalommal voltam az ő irányába is, nagyon jól esett neki (persze nekem is), mert ő maga nem ezt szokta tapasztalni a fehérektől. Ezen én persze meglepődtem, hiszen nekem ez a természetes, ez vagyok én. Nagy valószínűséggel ennek a közvetlen, de tiszteleten alapuló szeretetnek köszönhetően mégiscsak sikerült „elvegyülnöm” a tömegben és talán egy kicsit életre is kelteni a zászlajukban megjelenő harmónia jelképét.

Az igazság, hogy Botswanát mélyen a szívembe zártam, valahogy sokkal jobban megérintett, mint Dél-Afrika, nyitottabb, nyugodtabb, emberközelibb és nem mellesleg biztonságosabb is, nincs minden ház és lakópark erődítményként különböző védelmi rendszerrel feltunningolva a rossz közbiztonság miatt.

A "szigorúan" őrzött Brit Nagykövetség 

A Parlament épülete

Elsőként itt találtam turista információkat, leírásokat és olyan TÉRKÉPET (!!),ami legalább már a főbb utcaneveket tartalmazta, bár jellemzően az utcán azok nevét soha nem sikerült fellelnem :), sebaj ehhez már Dél-Afrika kellő bemelegítés volt :). Ezúttal készültem nyomtatott Google térképpel a városról, gondoltam, turistákhoz illően nagyon felkészülök. Azonban még így is számtalan azon nem szereplő utcán mentem végig, de kicsire nem adunk a nagy meg már nem számít ;). Az első fejvakargatás után már nem láttam értelmét a további kérdezősködésnek, úgyis meglelem, amit keresek, ha más nem a szívem odavisz, ahova mennem kell, ahogy mindig. 

Egy megfáradt és odakozmált turista :D

Az út előtt megnéztem az időjárás előrejelzést az utazásom idejére, ami végig záporokat és vihart mutatott, de én ebbe nem nyugodhattam bele. Mivel protekcióm van odafent :), jeleztem, hogy napsütést szeretnék. Nem hiába mondják, vigyázz mit kívánsz, mert valóra válik, nos így is lett. Eső sehol, csak szikrázó napsütés, azonban ennek is megvan böjtje. Ugyanis a nap végére belemerülve az élményekbe, kellemesen ropogósra sült a bőröm is, ami már többszöri leégés után zebra mintássá változott, a különböző trikó mintáknak köszönhetően, így már az zebrák közé és laza blazírtsággal mehetek, semmi kirívó különbség :D :D.

Egy ilyen ország után mit is érezhetne az ember, mint hálát. Egy újabb világ tárult fel, egy újabb hely, mely képes elvarázsolni és csendesen belopnia magát a szívekbe és ott maradni az idők végezetéig….:)

Néhány kép, amihez nem kellenek szavak:

Okavango-folyó

Okavango-delta

  

Még látjuk egymást Batswana….

Gasztronómiai kalandozások: Nyugat-Afrika ízei 1.

Elérkeztünk egy ízesebb részhez. Sajnos most ezúttal sem tudok azon férfi társaknak kedvezni, akik a konyhába csak ételt melegíteni járnak:).  

Régóta húzom ennek a bejegyzésnek a megírását, mert jómagam soha nem szerettem recept alapján főzni (ezért nem is frusztrálom magam vele), csak érzésből a magam tetszése szerint, viszont, hogy Ti is el tudjátok készíteni, azt instrukciók nélkül érzésből előre nem lehet :).  Ezért most igyekszem nagyon összeszedni magam és átadni számotokra is olyan formában, hogy könnyen elkészíthető legyen. Már ha kedvet éreztek majd ennek az ételnek a kipróbálásához. Mindenekelőtt, ígéretemhez híven ezen receptet szeretettel Évának küldöm, aki már régóta várja ezt a bejegyzést :). Köszönöm türelmed ;)!!

Olyan receptet választottam, amit szinte mindenki rendszeresen főz otthon, de nem a Nyugat-Afrikai verzióban, ez pedig a PÖRKÖLT. Őszintén bevallom nekem ez jobban ízlik, mint a magyar verzió, de ez én vagyok, Ti pedig majd eldöntitek ;).

Nyugat-Afrikában az időjárás miatt több egzotikus hozzávaló érhető el, mint nálunk, de ezek használatát itt most mellőzni fogjuk. Szóval semmi krokodil hús, meg kígyóbőr liszt és társai :). A receptek alapvetően olyan hozzávalókkal indulnak, mint kishazánkban, vagyis hagymával :).  Lépésről-lépésre fogok, mindent leírni, azonban sokat ki is hagyunk (összevonunk) majd (az eredetihez képest), hogy könnyítsük a saját dolgunkat (időt spóroljunk)és a végeredmény így is nagyon finom lesz (szerintem). Azonban saját ízlésetek szerint hozzá is tehettek ki is egészíthetitek, szóval legyetek nyugodtan innovatívak. A konyha erre nagyon jó teret ad, ha szeretsz főzni. Egy valamit előre bocsátok, ennek az ételnek a főzéséhez 1-2 merőkanál türelem is kell (úgy kb. 1,5 órányi :)), és semmiképpen ne éhesen álljatok neki, mert a végén pizza lesz belőle :D. Még egy nagyon fontos megjegyzés, ahogy a magyar konyha sem éppen diétás, ez ugyanúgy az Afrikaira is vonatkozik. Ne itt és most akarj spórolj a kalóriákon, feltéve, ha a megfelelő végeredményhez szeretnél végül eljutni.

Akkor ennyit a „rizsáról”, fakanálra fel és főzzünk egy nagyon finom csirkepörit „afrikai bundában”.

Hozzávalók (kb. 4 személyre):

• 1 kg friss paradicsom (ha másképp nem megy, lehet sűrített paradicsom is, abból legalább 800 ml kell)
• 1 közepes fej hagyma
• 3-4 gerezd fokhagyma
• ½  nyers zöld/piros paprika
• 3-4 db chilli (ízlés szerinti mennyiség, azonban opcionális része a receptnek)
• 1-1,5 kg csirke (lehet egész is -persze feldarabolva-, vagy csak preferált alkatrészek, mint pl. comb, vagy szárny a csirkemellet itt hanyagoljuk!)
• ½  csokor spenót (ha nincs, akkor elhagyható, mert a fagyasztott társa jellemzően püré változatú, ami nem jó,  ők általában szezonális zöldséget használnak)
• 3-4 dl növényi olaj (az olivát lehetőleg mellőzzük!!)

Fűszerek:

• Só ízlés szerint
• 1 tk piros paprika és csipetnyi bors
• 1-2 tk curry por (el is hagyható, én curry port szoktam -otthon is lehet kapni- ez tartalmaz: kurkumát, koriandert,köményt és persze curryt. FONTOS: nézzük meg, hogy erős-e a curry!!!)   
• 1 db  Maggi/Knorr tyúkhúsleves kocka (vagy ezek egészségesebb Na-glutamát mentes verziója)

Előkészítés:

1. Egy lábosba közepes darabokra aprítsuk bele a paradicsomot, a chillit, a nyers papirkát, a hagymát és a fokhagymát majd alaposan turmixoljuk össze (ha maximalista vagy, akkor alaposságként utána át is szűrheted, ennek mellőzésével én időt és extra mosogatást szoktam spórolni :))

2. Aprítsuk fel a spenótot

3. Mossuk meg a csirkecombokat (sózzuk is le), és húzzuk le a bőrüket, mert e nélkül sem kalóriaszegény az étel, de ha szereted ne fogd vissza magad ;)!

4. Bonts ki egy üveg bort a kedvencek közül és tölts magadnak, hogy jobban menjen a főzés :).

Főzés folyamata:

1. A serpenyőbe öntsük bele az olajat, majd jó alaposan süssük meg benne a combokat, (szárnyakat) mindkét oldalán, amíg aranybarnák nem lesznek, ezután tegyük őket kicsit félre.

2. Majd az olajat (ismét önszorgalomból átszűrheted :)), amiben kisült a csirke, beleöntjük egy nagy lábosba egy kicsit hagyjuk hűlni (kb. 5-10 percig),mielőtt beleöntjük a paradicsomot, de ne hagyd teljesen kihűlni! A túlforró viszont balesetveszélyes, szóval csak óvatosan!

3. Jön a paradicsomszósz „sütése”. A lábosban lévő bő (3-4dl!) olajba, (megjegyzés: azért fontos, hogy sok olaj legyen alatta, mert ez fogja elvenni a keserűségét a paradicsomnak, és elősegíteni , hogy megfelelően „süljön” meg, később úgyis leöntheted majd róla a feleseget) beleöntjük az előzőleg pürésített paradicsomot és elkezdjük főzni, mindaddig amíg teljesen elforr belőle az összes víz és krémszerű állaga nem lesz, illetve ha már minden összetevő jól összeért benne és nem nyers. Akkor jó, ha az olaj teljesen elválik tőle és kicsapódik a tetején, aminek pirosas színűnek kell lennie. Ez kb. 30-40 percet is igénybe vehet. Ha mégis keserű lesz a szósz, akkor az olaj mennyisége a hibás, kevés olaj esetén ugyanis könnyen és gyorsan odaég a szósz és nem lesz édeskés az íze. Ne hagyjuk magára, mert  5-10 perceként érdemes megkevergetni.

4. Amikor elkezdjük forralni a paradicsomot, már akkor tegyük bele a fűszereket: sót (vedd figyelembe a leveskockát és a csirkét, amit előzőleg már megsóztál(!!)), paprikát, curry port és morzsoljuk bele a leveskockát. Sokan ekkor tesznek bele egy csipetnyi kakukkfüvet szerintem a nélkül is nagyon finom.

5. Amikor elkészült a szósz beletesszük a megsütött csirke futóműveket, hogy kicsit összeérjenek az ízek és a hús is át tudja venni az aromákat. Ehhez kb. 15 perc elegendő.

6. Amikor már szinte kész van minden, akkor tesszük bele a spenótot, mert ennek 5 perc elegendő, csak annyi kell, hogy összeessen, nem kell szétfőzni.



7. Köretnek jázmin rizs kiváló, de sima rizs is tökéletes!

8. JÓ ÉTVÁGYAT :D!

Remélem sikerült kellően részletességgel leírnom a folyamatot és kedvet kapnotok az elkészítéséhez. Nem túl bonyolult, de nagyon ízletes étel. Ami a legfontosabb különleges és a megszokottól eltérő. Tökéletes vasárnapi ebéd :).

Szívesen veszem a visszajelzéseiteket, a recepttel és az étellel kapcsolatban (is).

Napsugaras Szép Napot!

Utcai élet a mindennapokban...

Ezzel az írással kapcsolatban egy valamit megígérhetek, nem fogunk eltévedni :). Csak olyanról fogok írni, amit otthon biztosan nem találhatsz, tapasztalhatsz. Jahhh, hogy eddig csak ilyenről írtam…áhhh mindegy, akkor folytassuk a sort :). Ez a bejegyzés alapvetően a férfiak számára kevésbé lesz élvezetes, de mindig, mindent nem lehet  :). A második „felvonás” pedig már egyfajta átvezetés lesz a gasztronómiába, bár nem feltétlenül a szó-szoros értelemben.

Már az első városi túrázás alkalmával is feltűnt, a sok hogy hölgy és férfi, akik a járdán egy széken ülve a kezükben pedig frizura menüvel várakoztak. Először még nem volt teljesen egyértelmű ennek az oka, amíg munka közben nem láttam őket. Az ártatlan járókelőkből kerül ki az aznapi kuncsaft, ha elég ügyes és rámenős vagy, tudjátok, farkas törvények uralkodnak. Az alkudozás pedig mondhatni elmaradhatatlan része a mindennapi életnek az utcán, nekünk ugye ez nem újdonság  ;).

Alapvetően is egymást érik a különböző szépségszalonok szóval erős a verseny a munkáért. A szalonok ugyan kényelmesebbek, de az utcai árak természetesen drasztikusan alacsonyabbak (ez ugye teljesen érthető), hiszen nincsenek frusztráló falak, fodrászkellékek és állandó lakk felhő. A szabad ég alatt, kellemes benzingőzben kaphatjuk meg a kívánt frizurát. Kezük felfoghatatlan gyorsasággal készíti el a legkülönbözőbb raszta sérókat, afrikai hajfonatokat. Íme 1-2 kép illusztráció:

 

Kuncsaftra várva

Munka közben :)

Egy aprócska megjegyzés magamról: Hosszú ideje én is szemeztem ezekkel a gyönyörű afrikai fonatokkal, de idő kellett, amíg rászántam magam, hogy csináltassak egyet. Én az utcánál kicsit kényelmesebb helyszínt választottam, de jól tettem, mert 6 órára volt szüksége kettő embernek a kiválasztott frizura elkészítéséhez. Ezen idő alatt 3 másik hölgy hajzuhatagának felépítésével végeztek (ezeket kereszt fonatokra varrták (ezt vegyétek szó szerint!!) fel a hölgyek fejére). Ekkor szemtanúja lehettem, hogyan lesz sokszor a gyakorlatilag semmiből olyan hajzuhatag, hogy még a szám is tátva maradt. Erre már csak annyi ugye, hogy nem minden arany, ami fénylik, sőt az esetek többségében nem  :). Nekem is póthajjal egészítették ki, a kívánt hossz elérése érdekében. Az eredményt a lenti képen láthatjátok.

Aki ismer, tudja rólam, hogy egyébként sincsen kevés hajam, a póthajjal kiegészülve olyan súlya lett, aminek viselése mosollyal korántsem volt egyszerű. Egy előnye azért mindenképpen volt, olyan feszessé tette az arc bőrömet, mint még soha és még botox sem kellett hozzá :D.  Ahogy belegondoltam, ezt valamikor meg is kellene mosnom, hááát….nincs az a pénz..:D  :D!

Az ilyen helyzetek (is) megtanítanak arra, hogy értékeld mindazt, amivel az élet már egyébként is megajándékozott. Ha pedig nem tartozol azok közé, akit dús sörénnyel láttak el, akkor a cél érdekében el fogod viselni az ezzel járó kellemetlenségeket, ahogy ezt nagyon sokan teszik :). A fonatok általában egyszerűsíteni kívánják az egyébként nehezen kezelhető haj viselését és hosszú hetekre leveszi (esetenként hónapokra) a gondot a viselőjének válláról (engem kivéve :)). 

Akkor szépen lassan a kérésnek eleget téve evezzünk lassan ízesebb területekre, de egyelőre maradjunk még az utcán.

Temérdek dolog az, amit otthon biztosan nem találhatsz meg, mert ugye ott még a szabályokat is szabályokkal korlátozzák és „egyszerűsítik”, amik mindenkire vonatkoznak, aki emberi fogyasztásra alkalmas ételt állít elő, vagy árusít (bár otthon sem vagyok meggyőződve arról, hogy sokszor az utcán fogyasztott ételek azok közé tartoznak-e, de itt ez most lényegtelen). Itt ilyen frusztráló szabályokkal nem nagyon találkozol, vagy legalábbis nem tekintik azokat magukra érvényesnek :).  Ezzel az elképesztő utcai lazasággal már Malajziában is találkoztam tavaly előtt, szóval ez egyáltalán nem afrikai egyediség. Végül is nem a steril konyha adja meg az ételek ízét :D.

Itt azonban már a kellő edzettség birtokában, semmilyen problémám nem volt az ételekkel, sőt a csapvizet is bátran megiszom, mert édes, nem pedig klóros (erre azért a többi afrikai országban nem tennék kísérletet).  Aki ismer tudja, hogy a húsevés egyáltalán nem tartozik kedvenc elfoglaltságaim közé (sőt), az afrikai ételek túlnyomó többsége viszont 1-3 féle húst használ fel egy-egy étel elkészítéséhez, érdekességképpen elétek szervírozom most az utca kínálatát ;).

Grill terasz :)

Ahogy a képen is látjátok az utcán elég egyszerű körülmények között sülnek a kolbászkák, és minden egyéb, amiért legtöbbször kígyózó sorok állnak csakúgy, mint a gyorséttermek pultjainál. Ezt a „grill pultot”, sokan azért részesítik előnyben, mert magad ízlése szerint tudod elkészíteni (fűszerezni) a kiválasztott áldozatot. Én nem éreztem belső késztetést ennek a kipróbálására (sem), de készülnek itt más afrikai országok receptjei alapján is ételek sátrakban és minden európai normát nélkülöző körülmények között, persze töredék áron, mint a mekiben, vagy a többi hasonló „minőséget” szolgáltató étteremláncok kínálatában. 

Fontos leszögeznem, a város tehetős és luxus negyedeiben európai áron, a világ minden egzotikus kínálatát felvonultató éttermek (indiai, olasz stb.), kifőzdékben (gyorsétterem láncokban) európai minőségű ételeket kínálnak a turistáknak. Én azt mutatom meg, hogy azon kívül milyen helyi, egyediséggel találkozhatunk, ha kicsit a luxus és csillogás mögé nézünk! Hiszen miért is utazik az ember, ha nem azért, hogy a megszokott komfortján és körülményein túltekintsen, mást is megízleljen, mint otthona berkeiben. Halkan jegyzem meg, azért 3 hét után az az érzés, amikor egy bevásárlás alkalmával felfedezed, hogy itt is vehetsz tejfölt, felemelő :).

A Dél-Afrikában alapvetően nem meglepő módon erősen érezhető az angol „konyha”, ami pedig ugye semmilyen (steak, sült hal krumplival és akkor nagyjából ki is fújtak a „főspecialitásaik”). Napjainkban egyre inkább itt is az amerikai „étkezési trend” érződik, ami pedig még inkább semmitmondó „kulináris élvezetet” nyújtó javarészt gyors ételek minden mennyiségben, az egészséges életmód jegyében, természetesen tisztelet a kivételnek, bár egyre szűkül ez a réteg. Aki pedig még az urbanizáció ellenére főzésre vetemedik, viszont nem szeretne sok időt tölteni a konyha falai között, azt hogyan segíti a kínálati piac?? Vehetsz előre megpucolt hagymát, feldarabolt gombát és minden mást már konyhakészen. 

Legközelebb nyugat afrikai ízek világába kalauzollak el, és fakanalt ragadunk, hogy te is megkóstolhasd…:)  

"Úttalan" utakon...

Elnézést azoktól, akik már régóta várják az afrikai gasztronómia kalandozást, de tisztelettel jelentem a házi készítésű mega-giga kép illusztrációk már elkészültek hozzá, szóval már nem kell sokat álmatlanul hánykolódni …ígérem ;). 

A közlekedést már kipipáltuk, azonban azt a szerényke 2-3 órát, amit azzal töltesz, hogy a nap elején kiszemelt turisztikai látványosságra rálelj, milyen egyéb felfedezésekre ad lehetőséget még nem volt alkalmam kitérni. Feltéve, ha magadnak „szervezed” a programokat. Azonban már előre látom, hogy hosszú lesz és mivel bőségesen szolgáltat témát, két részletben fogom leközölni :).

Azzal a naiv érveléssel, hogy Budapesten élek már egy ideje, sok minden olyat láthattam, ami több, mint meghökkentő és nemes egyszerűséggel hívjunk 10 éves tapasztalatnak, sutba vághattam kb. a második napon az okos telefonommal egyetemben. Nem azért, mert itt nincsen internet, mert van (annak minőségi taglalásába most inkább ne menjünk bele, a mellékelt ábra azért azt mutatja, a remény hal meg utoljára :)).  A probléma, egy ilyen civil „dzsungellel”, hogy senki nem tudja merre van az arra (vagy legalábbis az nem, akit te megkérdezel :)), a 10-ik újratervezés után pedig már Steve Jobs sem tűnik zseninek. Felesleges a technikai hókuszpók, a farkas uralta törvények forgatagában, de hát ugye a turista újra és újra nekifut a gátnak, amíg meg nem unja.  Amikor először találkozol ezen jelenséggel még bosszankodsz, a 2-ik 3-ik után már nevetsz az egészen, különben mi értelme, ha már magamon sem tudok egy jóízűt nevetni. Hölgyek, lányok a körömcipőket egészen nyugodtan bezárhatjátok a bőröndbe itt úgysem veszitek hasznát, max. arra jók, hogy magatokat kínozzátok, szóval felesleges…:) (Tegyük hozzá, csak akkor, ha nem csupán turistáskodni akarsz, hanem megélni is kicsit az életet, amit ők élnek itt). 

Apropó ezt olvasva, már joggal merül fel benned a kérdés, hogy miért nem veszünk térképet, a válaszom tömör lesz és rövid, mert sehol nem tartanak. A helyiek majd csak eltalálnak oda, ahova szeretnének, a turista pedig általában szervezett programokra megy, mi pedig vagyunk a harmadik kivételes csapat, aki majd megoldja valahogy, ha pedig nem, akkor így járt, de jelentem, eddig sikerült minden szituációból jól kijönnünk :). Szóval egy jó tanács,indulás előtt vegyél térképet :)!!

Mikor a halvány lila köd leszáll, fogalmad sincs semmiről tévedhetsz el olyan helyekre, amikről alapból a turista könyvek csak akképpen emlékeznek meg:  MESSZIRŐL KERÜLD EL!! No nekem nem sikerült. Bár az érkezésemkor kaptam egy jó tanácsot, „ne feltünősködj, olvadj bele a tömegbe(!!) ne menj a belváros és downtown (sokan belvárosi gettónak hívják) közelébe”, ezen információ végig futásához viszonylag több időre volt szükségem, hogyan olvadjak bele a tömegbe (??)… kérlek ne nevessetek ennyire hangosan :D!!

No, akkor most leírom a belvárosi és dowtown-beli élményeket. Félreértések elkerülése végett nem vagánykodom és keresem magamnak a bajt, egyszerűen csak ezt dobta a gép, amikor megkaptam a kedves útmutatást, gyakorlatilag már minden olyat sikerült „kipróbálnom”, amitől óva intettek, persze azért nem mindent :). Bizonyára ismertek, vagy hallottatok már olyan emberről, aki olyan dolgot csinált, amit annak előtte senki, mert korábban elfelejtettek neki szólni, hogy azt lehetetlen megcsinálni, végigvinni, ez most egy ahhoz hasonló szituáció.

Azért azt leszögezhetjük, hogy feltünősködés ide, vagy oda egy fekete gettóban gyakorlatilag én nem tudok észrevétlen maradni, akárhogyan is öltözködöm, akármit is csinálok:), ennek az okát nem is szükséges taglalnom :D. Számtalan csodálkozó tekintet szegeződött rám, mondjuk teljesen érthető módon. Őrangyalom elég sok van, ráadásul jó gyorsak és humorérzékük is van szerencsére, ami itt nagyon kell, hamarosan megértitek, miért írom ezt:). Kezdetnek viszont most tegyük ki a 18-as karikát…:)!!!

Ahogy kiszálltunk a „taxiból”, hogy eljussunk az Afrika Múzeumba egy hosszú nap kezdetét jelentette, hogy miért, mert azt a dzsungel közepén és rossz irányból próbáltuk megközelíteni (mint általában), hogyan máshogy, szeretjük a kihívásokat.  Az eddigi írásaimból kiderült, akár milyen szövevényes szálon megyünk (és szinte mindig eltévedünk, csak úgy, mint az életben, szóval semmi újdonság :)) sosem unatkozunk, de mindig happy end a vége, szóval végy egy tál rágcsálnivalót (inkább azt rágd, mint a körmödet :D)). 

Afrika Múzeum

Belevetettük, magunkat az utca „krémjébe”, hogy eljuthassunk a célunkhoz, igyekeztem nem lemaradni és inkább elől haladni, hogy a férjem lásson és vigyázni tudjon rám (ha kell), jelentem nem történt semmi. Az utcai tömeget tekintve ez koránt sem olyan egyszerű feladat.  Egy 2 órás szempillantás alatt meg is találtuk, ahova indultunk. Azért meglepő, hogy gyakorlatilag az eddig meglátogatott Múzeumok egyikébe sem kellett belépőt fizetnünk, tehát mindenki számára elérhető, de nem szívják el egymás elől a levegőt egyik helyen sem, és a lábadra sem taposnak a nagy tolakodásban :). Ez is megvolt merre tovább?? Próbáljunk meg visszatalálni a taxiállomásra, hogy gyorsítsunk levágtunk pár utcát, csak nem a legjobbakat és nem a legjobb helyen, de hogy az ilyen dolgokra az ember, mindig csak utólag jön rá….:D

Rövid időn belül kilyukadtunk egy igazi „füves kertnél” a város szívében (bassline), sokak Mekkájára, ahol 100-200Ft-ért elvarázsolhatja magát az arra vágyó és mindezt teljesen legálisan(!!)…igen, igen…jól olvastad. Azért meglepő volt számomra azt megtudni, hogy turisták ezrei csak ezért látogatnak ide, mert az átszellemülés segédeszközét szuperszónikus sebességgel érhetik el (és elképesztően olcsón), itt most nem magamról beszélek!!!!  Ezt nem is szeretném tovább taglalni…

Hangom az nincsen, de a tréfát szeretem :)

Joburgot méltán nevezhetjük a szivárvány városnak, mert számtalan nemzetiséget fedezhetünk fel itt az arabtól, az indiain át a palesztinokig stb. Pusztán félóra leforgása alatt az az érzésed támad, hogy több országot is bejártál pedig csak egy utcát haladtál.  Az utcai séta során érzékeled, hogy itt valahogy mindenki nagyon siet, esélyed nincs közöttük lassítani, ahogy lavírozol a járda imitt-amott sokszor méteres hosszúságú gödreiben, szinte gondolkodás nélkül teszed a dolgod. Bizonyos időközönként megpróbálsz utcanév után nézni (abban bízva, hogy végre ismét elhelyezheted magad a város térképén), amit ők jellemzően a járdaszegélyre festenek (néhol az utca bejáratánál táblát is fellelhetsz), amit vagy látsz, vagy nem a jobbik esetben teljesen hiányzik, szóval jó játék ez. A dübörgő zenék segítenek, felkelteni az utcai gyors meditációdból.  Nagyon nézelődni nem tudsz, ha valamit szeretnél venni, akkor instant bicniszt kell csinálnod. Alkudozni lehet, bár az árak java része, így is szemérmetlenül olcsó. Kínait nem nagyon látsz (én eddig 5-6-ot láttam összesen, azért ennél egészen biztosan többen vannak), de észrevétlen jelenlétüket mi sem bizonyítja jobban, hogy a made in China felirat ott fityeg az utcai áruk 95%-án. Adidos és Guci itt sem ismeretlen márkanév újítások, de őszintén szólva, nagyon is tisztelem a helyieket azért, mert nem adják át a területet a kínaiaknak, hanem a kezükben tartják az üzletelést, hogy ezzel náluk maradjon a haszon. Az otthoni árakhoz képest is „pofátlanul” alacsonyak (pl. divatos szandál 600-1000 Ft). Elgondolkodtató, hogy otthon hány 1000%-os haszonkulccsal adják-veszik a szajrét, mert hogy ugyanaz az áru jön ide is, mint Mo-ra, az elég valószínű. Temérdek teljeséggel hasztalan, ámde esztétikai élményben nem szűkölködő gagyik özönével találkozhatunk rövidke sétánkon, de gyakorlatilag nincs olyan dolog, amit ne tudnál megvenni 1 óra leforgása alatt és ezt értsétek szó szerint!! Persze számtalan ritka kincset és számomra különlegességet is láttam.

Feng-Shui a mindennapokban :)

Elképesztő a zsúfoltság mindenhol, az árusok minden talpalatnyi helyet kihasználnak. Aki nincs ehhez szokva gyorsan elfárad, mert állandó készültségben és intenzív figyelemre van szükség, hiszen minden másképpen működik, ahogy egyébként megszoktad. Csendesen megpróbálsz szemlélődni, de percek töredéke alatt visszatérsz a valóságba, amikor szinte állandóan azt hallod a mozgó árusoktól…two rrrrrand…vagyis két rand (45 Ft) (elnézést az akcentusomért:D), ők általában egy műanyag ízesített jégtömlőt árulnak frissítőként, én még nem próbáltam, de azon dolgok között van, aminek megízlelését nem is tervezem :). Ne csüggedj, ha netán éppen nem közvetlenül az utcán sétálsz végig, mert vezetés közben még az autóból sem kell kiszállnod, ha vásárolni szeretnél, mert a kocsik között szambázó üzletemberek „házhoz” viszik az üdítőt, napszemüveget, rágcsálnivalót és még sok egyéb elképesztő extrém dolgot is.   

A jelzőlámpák piros, vagy zöld jelzése (ezt gyakorlatilag csak belvárosban tapasztaltam), mit se számít, önszántából és merő előzékenységből, még soha nem sikerült átkelnem az úttesten (ez viszont általánosan mindenhol igaz!), ha erre várnék, még ma is ott álldogálhatnék. Nem baj…így szeretlek, ahogy vagy Afrika :).

Hamarosan folytatás következik…;)