A túlélés iskolája...

Végre újra gép elé kerültem, hogy folytathassuk közös utunkat az élet forgatagában. Ezúttal Abujában fogunk taxizni/közlekedni, majd egy másik posztban teszünk egy nagyobb utat vidékre. Ami szintén nem volt egyszerű, szokványos és temérdek csodától mentes. Ezért mondom mindig, sokat jelent, ha hiszünk a lehetetlenekben, sosem tudhatod, melyik pillanatban jön elő a "dzsin a lámpából". Persze, azért ez többről szól, mint egy mese… Vagy talán mégis az, de belegondoltatok már abba, hogy magatok írjátok a gondolataitokkal a forgatókönyvét??... Most ebben nem fogok elmélyedni, aki tudja itt mire utalok annak nem szükséges magyarázni, a többieknek meg legyen ez egyelőre egy nyitott könyv. 

"Picit" zsúfoltak az utak

Az érkezésem után nem kellett sokat várni, már másnap „búvártúrára” indultunk a városi dzsungelbe. Nigériában is adott a lehetőség arra, hogy az idelátogató –nevezzük őket turistáknak- autót bérelhessen és relatíve kényelmesen folytassa útját egy túl nem occó’, de nagyon tüchtig kis autóval, bár a terepjáró itt ideálisabb választásnak tűnik. Lehetnék én is egy közülük, de ugye itt sem vagyok turista, így itt sem élek ilyen soha vissza nem térő lehetőségekkel. Az igazi élmények pedig, mint tudjuk a komfort zónán kívül esnek. Akkor mi most is hagyjuk ezt magunk mögött és kulcsoljuk imára ismét a kezünk.  Bár erre azoknak is komolyan szükségük lesz, akik maguk akarják „meghódítani” az utakat…harcedzett sofőröknek való pálya ez, nem gyenge idegzetű csirkéknek. Nézzük, hogyan is néz ki a vezetési morál. Kezdjük ott, hogy itt olyan nincsen. Az utakon csak néhol láttam terelő vonalakat, de semmi gond, ha mégis van, mert az se feszélyez senkit egy pillanatig sem. Egy kb három sávos úton gyakran öten haladnak egymás mellett. Ahol néha az is megesik, hogy szembe jönnek az úton, pedig nem lehetne, itt ez nem számít, ha neki arra van dolga. Fogadd el, hogy itt ez teljesen rendben van. Jahh és gyorsan érzékelni fogod, hogy mindig, mindenki rohan, mert az idő ugye mindenkinek nagyon drága.

Közlekedési lámpát útjaink során egy helyen láttam (azért biztos van több is), hogy piros, vagy zöld?? Kinek van ideje azt sasolni, amikor hárman próbálnak három irányból beléd hajtani egy apró kanyar során, olyan szabály nem létezik, hogy elsőbbsége van valakinek.  Az erősebb kutya….elve működik, de az nagggyon olajozottan. Néha olajozottan a seggedre ver egy másik autó?? Ez van…benne van a pakliban. Biztosítás nincsen, így vagy nagyon figyelsz, vagy így jártál. Agresszív vezetés a köbön, ledudálnak és letolnak az útról, ha útban vagy…nem ügy, nem kell ezt személyes sértésnek venni :).

Az index használatára ritkán van idejük, meg nem is divat. Gondolatátvitellel jelzik a sávváltást, aminek vagy van ideje átérni a másik félhez, vagy nincs, de az biztos. Ez már a vezetés egy magasabb iskolája, ilyet otthon még nem tudnak, de szerintem az irány már megvan :).  Gyakran a kereszteződésekben láttam rendőrbódét, akik igyekeztek a káoszban mégis némi rendet tartani, ez néha sikerült is, amin meg is voltam lepődve :).

A taxisok talán a legfélelmetesebbek (a pihenés nélkül vezető teherautó sofőrök mellett)...többször volt alkalmam velük is utazni. Nem vagyok egy félős darab -ez talán már kiderült rólam- de simán lehet, hogy rezzenéstelen arccal, lábon kihordtam pár enyhébb lefolyású szívrohamot egy-egy ilyen út során (csak viccelek). Az éles reflexekre komoly szükség van és ez most viccen kívül írom!! Ugyanis naponta több ezren (!!) halnak meg nagyon csúnya közlekedési balesetekben, és itt ez a te felelősséged. A kórházi díjakat is neked kell fizetned, ha tudod (vagy a családodnak). Nincs felelősségre vonás! Ezért legyetek mindig nagyon körültekintőek!

Olyan gyorsan történnek az események, hogy jóformán időd sincs utasként (sem) minden egyes pillanatot figyelemmel követni. Így én legtöbbször lecsuktam a szemem és figyeltem az érzéseimet. Éreztem, hogy őrangyalom már fénysebességre kapcsolt, így nyugalomba helyeztem magam és a férjem karjába bújtam. Tudtam, hogy a lehető legnagyobb biztonságban vagyok.

Akik autókázásra szánják magukat, azoknak először még furcsa lesz, hogy gyakorlatilag itt nem létezik semmilyen kresz szabály. Rövid időn belül feltűnik az is, hogy ez a kisebbik gond. Ugyanis én több hét alatt sem találkoztam útjelző, vagy bármilyen tájékozódást segítő, uram bocsánat, helységnév táblával, de ugye a remény hal meg utoljára (és hát nem is jártam még mindenhol). Hogy ez nehezíti-e a tájékozódást?? Hát egy pöppet igen. Akit ez nem zavar, az ne fogja vissza magát. GPS??? Lehet próbálkozni, én nektek szurkolok :D. 

Egy merően jó állapotú taxi

A taxik között két típus létezik, amelyikben van légkondi és a másik „szélerőműves”. Értelemszerűen az árak különbözőek. Egységes tarifa, meg taxióra?? Na persze…:)  Minden alkalommal alkudozás megy a tarifára. Ránézésre is könnyű megállapítani a különbséget a két járgány között. Az egyiket sok esetben már csak a festék tartja össze (a színűk általában zöld-fehér), a másiknak még az ajtaja is rendesen működik és még zárható is, a légkondi mellett ;). 

Amit tudni kell, hogy kint addig autó egy autó, amíg a motor megy, hogy a kaszni már csak darabokban fedi a szegény pőre váztestet? Nem számít csak guruljon. Gondolom a zöldkártya gondolata már fel sem merül bennetek, hát ne is… nincs létjogosultsága (a Földanya védelme miatt erre azt mondom, hogy sajnos).  

Dél-Afrikában a „fekete taxik” (vagy a Metrobus-ok, de ezek maradjanak csak az említés szintjén) hivatottak képviselni a helyiek számára, a „tömegközlekedést”   (ezek 12-14 személyes mikrobuszok), amikkel  itt Abujában már nem találkoztam. Ellenben van egy busztársaság, aminek "járatai" olyan, mint a szél, vagy arra jár, vagy nem, bár állítólag határozott útvonala van, ez szlogennek még elsüthető :D. Azt itt nem árt megtanulni, hogy garancia semmire sincsen, így nem árt naggggyon-naggggyon rugalmasnak lenni. Mi ezeket a buszokat nem használtuk, így bővebb tapasztalatról nem számolhatok be, egy biztos, alig láttam őket az utakon cirkálni és túlzott tömeget sem sikerült felfedeznem rajtuk. Azonban, ha jól láttam nagy lefedettséggel nem rendelkeznek a városban, de ez is van, mint opció, az a lényeg. Így itt is van bőven létjogosultsága az egyéb kategóriának is. 

Keke :)

A közlekedést autó híján normál taxival kivitelezhető, vagy rövidebb távokon kekével. Ami a thai tuk tuk nigériai megfelelője :). Ennek a tarifája távolságtól függően változott. Amik otthoni léptékhez nézve, kerületen belül mozogtak és ott is rövidebb-hosszabb távokon szeltük vele az utakat. A tarifa 100-150 Naira (150-220 Ft) között mozgott. Ezek alapvetően 3 személyesek, de valahogy a hozzánk mindig többen zsúfolódtak be, nem is értem miért :) a költséghatékonyság pedig mindenekfelett :). Vezetési stílusok életveszélyes, szinte minden egyes út alkalmával voltak éles helyzetek, ahol közénk és a másik jármű közé már egy ujjam se fért volna be, de semmi vész...itt ez teljesen normális. Autót nem nagyon látni, amin már ne lenne kisebb-nagyobb szépséghiba... de ennyi tetkó belefér.

A szervezett tömegközlekedés rövidebb-hosszabb távokon is abszolút hiánycikk Nigériában, főleg ekkora népességnél, de erről fogok még a "nagy utazás" alkalmával mesélni. Nekünk általában mindig, mindenhol a rendelkezésünkre állt valamilyen lehetőség, ott és amikor kellett. Hiába lakunk egy, a forgalmas utaktól teljesen kieső részen, hiába mentünk arra, amerre mások nem feltétlenül akartak (ez engem egyébként sem szokott korlátozni különösebben ;)), én mindig "megrendeltem" a taxit/kekét, no nem telefonon. Nem bíztam a véletlenre az ilyet, abból már kinőttünk :)  Pláne itt, ahol rengeteg dolog lehetetlennek tűnik...no nem nekem, mert ilyen csacskaságokban már nem hiszek ;) 

Kekével száguldunk a piacra :)

Ezt hogyan kell elképzelnetek a valóságban?? Türelmesen állunk és várunk az út szélén, hogy egy taxi arra vetődjön és elfogadja azt az árat, amit mi gondoltunk. A férjem tudja, jó összeköttetéseim vannak odaföntre, így jelzi intézkedjek, különben sokat fogunk itt ácsorogni. Egy teljesen reális 5 perces határidőt szabok az égi rendelésemhez, csak mert nem vagyok telhetetlen :). Jelzem felé, hogy nyugodtság' van...eltelik 2 perc és arra kanyarodott egy taxi, persze, hogy értünk jött. Ezt hívhatod véletlennek meg szerencsének is, de ezt mi minden egyes alkalommal eljátszottuk és a "nem"-ek, amiket elsőre kaptunk pillanatokon belül fordultak igenekké. Aztán nagyon rákaptam a rendelések ízére, mert már a főút felé sétálva feladtam a rendelést, hogy már az úthoz érve megérkezik értünk a taxi, és ennél tovább mentek az "égi segítőim" ott állt és várakozott a kanyar mellett... Durva nem :)?? Nahh...jó néha kellett 5 egész percet is várnunk kekére, vagy taxira, de visszafogtam magam és nem írtam a panaszkönyvbe :D :D. 

Mindent egybe vetve, nem telik el egyetlen út sem élmények nélkül. Ami a legfontosabb...mindig imádkozz mielőtt útnak indulsz (meg egyébként is:))!

A következő posztban már tudni fogjátok miért...