Végre újra gép elé kerültem, hogy
folytathassuk közös utunkat az élet forgatagában. Ezúttal Abujában fogunk
taxizni/közlekedni, majd egy másik posztban teszünk egy nagyobb utat vidékre.
Ami szintén nem volt egyszerű, szokványos és temérdek csodától mentes. Ezért
mondom mindig, sokat jelent, ha hiszünk a lehetetlenekben, sosem tudhatod,
melyik pillanatban jön elő a "dzsin a lámpából". Persze, azért ez többről szól,
mint egy mese… Vagy talán mégis az, de belegondoltatok már abba, hogy magatok írjátok
a gondolataitokkal a forgatókönyvét??... Most ebben nem fogok elmélyedni, aki
tudja itt mire utalok annak nem szükséges magyarázni, a többieknek meg legyen ez egyelőre egy
nyitott könyv.
 |
| "Picit" zsúfoltak az utak |
Az érkezésem után nem kellett
sokat várni, már másnap „búvártúrára” indultunk a városi dzsungelbe. Nigériában
is adott a lehetőség arra, hogy az idelátogató –nevezzük őket turistáknak-
autót bérelhessen és relatíve kényelmesen folytassa útját egy túl nem occó’, de
nagyon tüchtig kis autóval, bár a terepjáró itt ideálisabb választásnak tűnik. Lehetnék én is egy közülük, de ugye itt sem vagyok
turista, így itt sem élek ilyen soha vissza nem térő lehetőségekkel. Az igazi
élmények pedig, mint tudjuk a komfort zónán kívül esnek. Akkor mi most is
hagyjuk ezt magunk mögött és kulcsoljuk imára ismét a kezünk. Bár erre azoknak is komolyan szükségük lesz,
akik maguk akarják „meghódítani” az utakat…harcedzett sofőröknek való pálya ez,
nem gyenge idegzetű csirkéknek. Nézzük, hogyan is néz ki a vezetési
morál. Kezdjük ott, hogy itt olyan nincsen. Az utakon csak néhol láttam terelő
vonalakat, de semmi gond, ha mégis van, mert az se feszélyez senkit egy pillanatig
sem. Egy kb három sávos úton gyakran öten haladnak egymás mellett. Ahol néha az
is megesik, hogy szembe jönnek az úton, pedig nem lehetne, itt ez nem számít,
ha neki arra van dolga. Fogadd el, hogy itt ez teljesen rendben van. Jahh és gyorsan érzékelni fogod, hogy mindig, mindenki rohan, mert az idő ugye mindenkinek nagyon drága.
Közlekedési lámpát útjaink során egy helyen
láttam (azért biztos van több is), hogy piros, vagy zöld?? Kinek van ideje azt sasolni,
amikor hárman próbálnak három irányból beléd hajtani egy apró kanyar során,
olyan szabály nem létezik, hogy elsőbbsége van valakinek. Az erősebb kutya….elve működik, de az
nagggyon olajozottan. Néha olajozottan a seggedre ver egy másik autó?? Ez van…benne
van a pakliban. Biztosítás nincsen, így vagy nagyon figyelsz, vagy így jártál. Agresszív
vezetés a köbön, ledudálnak és letolnak az útról, ha útban vagy…nem ügy, nem kell ezt személyes sértésnek venni :).
Az index használatára ritkán van
idejük, meg nem is divat. Gondolatátvitellel jelzik a sávváltást, aminek vagy
van ideje átérni a másik félhez, vagy nincs, de az biztos. Ez már a vezetés
egy magasabb iskolája, ilyet otthon még nem tudnak, de szerintem az irány már
megvan :). Gyakran a kereszteződésekben láttam
rendőrbódét, akik igyekeztek a káoszban mégis némi rendet tartani, ez néha
sikerült is, amin meg is voltam lepődve :).
A taxisok talán a
legfélelmetesebbek (a pihenés nélkül vezető teherautó sofőrök mellett)...többször volt
alkalmam velük is utazni. Nem vagyok egy félős darab -ez talán már kiderült
rólam- de simán lehet, hogy rezzenéstelen arccal, lábon kihordtam pár enyhébb
lefolyású szívrohamot egy-egy ilyen út során (csak viccelek). Az éles
reflexekre komoly szükség van és ez most viccen kívül írom!! Ugyanis naponta
több ezren (!!) halnak meg nagyon csúnya közlekedési balesetekben, és itt ez a te felelősséged. A kórházi díjakat is neked kell fizetned, ha tudod (vagy a családodnak). Nincs felelősségre vonás! Ezért legyetek mindig nagyon körültekintőek!
Olyan gyorsan történnek az események, hogy jóformán
időd sincs utasként (sem) minden egyes pillanatot figyelemmel követni. Így én legtöbbször
lecsuktam a szemem és figyeltem az érzéseimet. Éreztem, hogy őrangyalom már
fénysebességre kapcsolt, így nyugalomba helyeztem magam és a férjem karjába bújtam. Tudtam, hogy a lehető legnagyobb biztonságban vagyok.
Akik autókázásra szánják magukat,
azoknak először még furcsa lesz, hogy gyakorlatilag itt nem létezik semmilyen kresz
szabály. Rövid időn belül feltűnik az is, hogy ez a kisebbik gond. Ugyanis én
több hét alatt sem találkoztam útjelző, vagy bármilyen tájékozódást segítő,
uram bocsánat, helységnév táblával, de ugye a remény hal meg utoljára (és hát
nem is jártam még mindenhol). Hogy ez nehezíti-e a tájékozódást?? Hát egy pöppet igen.
Akit ez nem zavar, az ne fogja vissza magát. GPS??? Lehet próbálkozni, én nektek szurkolok :D.
 |
| Egy merően jó állapotú taxi |
A taxik között két típus létezik,
amelyikben van légkondi és a másik „szélerőműves”. Értelemszerűen az árak
különbözőek. Egységes tarifa, meg taxióra?? Na persze…:) Minden alkalommal alkudozás megy a tarifára. Ránézésre is könnyű megállapítani a
különbséget a két járgány között. Az egyiket sok esetben már csak a festék tartja össze (a színűk általában zöld-fehér), a másiknak
még az ajtaja is rendesen működik és még zárható is, a légkondi mellett ;).
Amit tudni kell, hogy
kint addig autó egy autó, amíg a motor megy, hogy a kaszni már csak darabokban
fedi a szegény pőre váztestet? Nem számít csak guruljon. Gondolom a zöldkártya
gondolata már fel sem merül bennetek, hát ne is… nincs létjogosultsága (a
Földanya védelme miatt erre azt mondom, hogy sajnos).
Dél-Afrikában a „fekete
taxik” (vagy a Metrobus-ok, de ezek maradjanak csak az említés szintjén) hivatottak képviselni a helyiek számára, a „tömegközlekedést” (ezek 12-14 személyes mikrobuszok), amikkel itt Abujában már nem találkoztam. Ellenben van egy busztársaság, aminek "járatai" olyan, mint a szél, vagy arra jár, vagy nem, bár állítólag határozott útvonala van, ez szlogennek még elsüthető :D. Azt itt nem árt megtanulni, hogy garancia semmire sincsen, így nem árt naggggyon-naggggyon rugalmasnak lenni. Mi ezeket a buszokat nem használtuk, így bővebb tapasztalatról nem számolhatok be, egy biztos, alig láttam őket az utakon cirkálni és túlzott tömeget sem sikerült felfedeznem rajtuk. Azonban, ha jól láttam nagy lefedettséggel nem rendelkeznek a városban, de ez is van, mint opció, az a lényeg. Így itt is van bőven létjogosultsága
az egyéb kategóriának is.
 |
| Keke :) |
A közlekedést autó híján normál taxival kivitelezhető, vagy rövidebb távokon kekével. Ami a thai tuk tuk nigériai megfelelője :). Ennek a tarifája távolságtól függően változott. Amik otthoni léptékhez nézve, kerületen belül mozogtak és ott is rövidebb-hosszabb távokon szeltük vele az utakat. A tarifa 100-150 Naira (150-220 Ft) között mozgott. Ezek alapvetően 3 személyesek, de valahogy a hozzánk mindig többen zsúfolódtak be, nem is értem miért :) a költséghatékonyság pedig mindenekfelett :). Vezetési stílusok életveszélyes, szinte minden egyes út alkalmával voltak éles helyzetek, ahol közénk és a másik jármű közé már egy ujjam se fért volna be, de semmi vész...itt ez teljesen normális. Autót nem nagyon látni, amin már ne lenne kisebb-nagyobb szépséghiba... de ennyi tetkó belefér.
A szervezett tömegközlekedés rövidebb-hosszabb távokon is abszolút hiánycikk Nigériában, főleg ekkora népességnél, de erről fogok még a "nagy utazás" alkalmával mesélni. Nekünk általában mindig, mindenhol a rendelkezésünkre állt valamilyen lehetőség, ott és amikor kellett. Hiába lakunk egy, a forgalmas utaktól teljesen kieső részen, hiába mentünk arra, amerre mások nem feltétlenül akartak (ez engem egyébként sem szokott korlátozni különösebben ;)), én mindig "megrendeltem" a taxit/kekét, no nem telefonon. Nem bíztam a véletlenre az ilyet, abból már kinőttünk :) Pláne itt, ahol rengeteg dolog lehetetlennek tűnik...no nem nekem, mert ilyen csacskaságokban már nem hiszek ;)
 |
| Kekével száguldunk a piacra :) |
Mindent egybe vetve, nem telik el egyetlen út sem élmények nélkül. Ami a legfontosabb...mindig imádkozz mielőtt útnak indulsz (meg egyébként is:))!
A következő posztban már tudni fogjátok miért...
