Kis Karácsony, Nagy Karácsony…

Idén „kicsit” másképp alakult a helyzet, távol az szülőhazámtól ünnepeltem a Karácsonyt, hogy nagyon más volt-e, mint otthon (??)… Nagyon !! Hogy sajnálom-e (??)…Hálás vagyok ezen új tapasztalatért, ahogy sok minden másért is. 

A szent estét ketten együtt a férjemmel gyertyafény mellett töltöttük és rengeteget beszélgettünk, végtelen békében és szeretetben. Azonban a másnap??? Huhh, reggel  7-kor már fülszaggatóan hangosan szóltak a betlehemi dalok és beindult az estig tartó party, legalábbis a házon belül :). Egyik pillanatról a másikra egy igazi nigériai Karácsonyozás szem és fültanúja lehettem. Náluk ugye a család mérete nehezen mondható szűk körnek 6-8 testvér esetén :). Rövid idő leforgása alatt kb. 20 ember fordult meg a házban (ez alapvetően a nagyon szűk családi kört jelenti :)), a karácsonyi nótákat hamarosan az afrikai zenék váltották fel. Izzott a grill több kilónyi hús sült meg és fogyott el számomra felfoghatatlanul rövid idő alatt. A levegőben az alkohol koncentráció is érezhetően magasabb volt már :). A gyerekek láthatóan nagyon élvezték az eseményt és a hatalmas sürgés-forgást, én persze nem ehhez a méretű olaszos temperamentumú „zsivajhoz” vagyok edződve. Azonban, ahogy mondtam, itt érdemes minden olyat magad mögött hagyni, hogy milyen volt eddig, mit csináltál eddig, az állandó hasonlítgatás (ami ugye elve teljesen értelmetlen) előbb-utóbb úgyis kifáraszt:).  Jobban teszi az ember, ha hagyja magát sodorni az eseményekkel és nem vár el semmit, csak kinyitja magát és magába fogadja az újat. Ehhez viszont, adj időt magadnak, mert a „merev” szokások levetése nem feltétlenül megy végbe egyik napról a másikra. Tudom, most azt mondod, hogy Te nem vagy merev, hidd el ilyen lazaság és könnyed életstílus mellett gyorsan kiütközik az európai merevség :).  

No, de nézzük általánosságban az itteni Karácsonyt. Ahogy mindenki ismeri, a szeretet ünnepének becézik, de a nyugati országokban (ez alól már kishazánk sem kivétel) már messze nem erről szól, hanem arról ki milyen drága és mennyi ajándékkal lepi a másikat. Itt mit tapasztaltam?? Nincs ajándékozás!!! Hatalmas piros pont :)!!!Összejön a család és örülnek, jókat esznek-isznak (mindkettőt komoly mennyiségben :)) és újévig megállás nélkül petárda „sortűzben” mulatnak, ezt vegyétek szó szerint.  Azonban meghívnak barátokat is, akik szintén nem egyedül érkeznek, innen kezdve már nem is számolsz, jah és ki-kinek a kicsodája…megjegyezhetetlen :), bár én ezzel nem is fárasztottam magam. Itt ne batyus bulit képzeljetek el, hanem minden a házigazda dolga, (legyen mindig elegendő enni és innivaló, azért lássuk be ennyi embernél ez nem kis feladat :))aki meghívta a vendégeket. Ezután azonban gyakorlatilag beindul a „házról-házra” járás, hiszen előbb-utóbb mindenki házigazdává válik és vendégül látja, azokat akik őt előtte és így tovább, és így tovább…Ez a kör tényleg újévig eltart. Itt minden arról szól, hogy adnak és az adás, mint tudjuk körbe ér, mindenki ad és mindenki kap. Ugye tudjuk, erről szól a szeretet is, minél többet adunk, annál többet kapunk. Ilyenkor az önző emberek is lehetőséget kapnak arra, hogy adjanak másoknak, a sérelmek megbocsátásra, megbeszélésre kerüljenek. 

Szóval bízom abban, hogy végre otthon is visszatalálnak az emberek arra a sínre, melyről már anno sem kellett volna letérni, újra valóban a szeretet adás ünnepét jelentse, ne pedig az ajándék nagyságával akarják bizonygatni szeretetük mértékét. Ha adni szeretnél, mert ez a szeretetnyelved, ne várj cserébe semmit, adj a szívedből, de ezt egyébként megteheted bárhol és bármikor, az adásnak nincsenek sem térbeli sem időbeli korlátai ;). Az otthon melege és az egymásnak szentelt közös pillanatok élménye olyan hatalmas ajándék, mely egy éltre szívedbe vésődik, s ha el „kell” hagyjad az országod, az a melegség egyáltalán nem foglal helyet bőröndben, de akárhová is érkezel a benned lévő képes betölteni bármilyen teret.

Áldott, Meghitt Karácsonyi Ünnepeket kívánok!!

Helló Afrika vigyázz, kész, jövök…!

Másodszor jövök vissza, mostani utam azonban hosszabb látogatás lesz.  Sok kérést kaptam, osszak meg minél többet az itt tapasztaltakból. Ezért egyszerűbbnek tartottam, hogy inkább írok egy kisebb úti füzetet, melyet sokan olvashatnak és bármikor egy helyen visszakövethetők a történések.

Első alkalommal Pretoria volt a célállomás, ezúttal most Johannesburg. Számos téma zsong már itt a fejemben, amit szeretnétek megosztani veletek, de mindent csak szépen sorjában. Ahh, hol is kezdjem??! 

Alapvetően noha régi álmom volt egyszer Afrikába látogatni, most az élet furcsa fordulata révén nem ezen gyerekkori álmom hozott el most ide, hanem a szívem méghozzá a kedvesem után. Ha már élet így hozta, eggyé válhattam egy afrikai családdal is, akkor nézzük meg közelebbről és mélyebben ezt a számunkra persze sokszor elsőre sokszor furcsának tűnő komplex kultúrát, szokásokat, persze csak, amíg meg nem ismeri az ember. Amiket  itt leírok majd, természetesen nem fognak teljes képet adni, hiszen ezen kontinensen belül is számos eltérés tapasztalható, országonként, régióként, törzsenként, népcsoportonként stb. Illetve amik itt olvashattok, azok az én egyéni szubjektív megtapasztalásaim, gondolataim.

Próbáld meg elvárások nélkül olvasni majd a bejegyzéseket, kikapcsolni a merev gondolkozást, ugyanis vannak helyzetek, amikor az csak hátrányára válik az embernek, hidd el tudom miről beszélek, mert én megpróbáltam és nem ment. Ami otthon látszólag úgy tűnik, hogy működik, az itt működésképtelen, ami neked „normális”, az nagy valószínűséggel itt felülírásra kerül :-).  Persze más lesz olvasva, mint személyesen tapasztalva ez egészen biztos, de igyekezni fogok minél élőbb képet visszaadni számotokra.

Már csak egy párat kell aludni és bekapcsoljuk a hajtóműveket, tárt karokkal várlak akkor is....