Idén „kicsit” másképp alakult a helyzet, távol az
szülőhazámtól ünnepeltem a Karácsonyt, hogy nagyon más volt-e, mint otthon
(??)… Nagyon !! Hogy sajnálom-e (??)…Hálás vagyok ezen új tapasztalatért, ahogy
sok minden másért is.
A szent estét ketten együtt a férjemmel gyertyafény mellett
töltöttük és rengeteget beszélgettünk, végtelen békében és szeretetben. Azonban
a másnap??? Huhh, reggel 7-kor már
fülszaggatóan hangosan szóltak a betlehemi dalok és beindult az estig tartó
party, legalábbis a házon belül :). Egyik pillanatról a másikra egy igazi
nigériai Karácsonyozás szem és fültanúja lehettem. Náluk ugye a család mérete
nehezen mondható szűk körnek 6-8 testvér esetén :). Rövid idő leforgása alatt
kb. 20 ember fordult meg a házban (ez alapvetően a nagyon szűk családi kört
jelenti :)), a karácsonyi nótákat hamarosan az afrikai zenék váltották fel.
Izzott a grill több kilónyi hús sült meg és fogyott el számomra felfoghatatlanul
rövid idő alatt. A levegőben az alkohol koncentráció is érezhetően magasabb
volt már :). A gyerekek láthatóan nagyon élvezték az eseményt és a hatalmas
sürgés-forgást, én persze nem ehhez a méretű olaszos temperamentumú „zsivajhoz”
vagyok edződve. Azonban, ahogy mondtam, itt érdemes minden olyat magad mögött
hagyni, hogy milyen volt eddig, mit csináltál eddig, az állandó hasonlítgatás
(ami ugye elve teljesen értelmetlen) előbb-utóbb úgyis kifáraszt:). Jobban teszi az ember, ha hagyja magát sodorni
az eseményekkel és nem vár el semmit, csak kinyitja magát és magába fogadja az
újat. Ehhez viszont, adj időt magadnak, mert a „merev” szokások levetése nem
feltétlenül megy végbe egyik napról a másikra. Tudom, most azt mondod, hogy Te
nem vagy merev, hidd el ilyen lazaság és könnyed életstílus mellett gyorsan
kiütközik az európai merevség :).
No, de nézzük általánosságban az itteni Karácsonyt. Ahogy
mindenki ismeri, a szeretet ünnepének becézik, de a nyugati országokban (ez
alól már kishazánk sem kivétel) már messze nem erről szól, hanem arról ki
milyen drága és mennyi ajándékkal lepi a másikat. Itt mit tapasztaltam?? Nincs
ajándékozás!!! Hatalmas piros pont :)!!!Összejön a család és örülnek, jókat
esznek-isznak (mindkettőt komoly mennyiségben :)) és újévig megállás nélkül
petárda „sortűzben” mulatnak, ezt vegyétek szó szerint. Azonban meghívnak barátokat is, akik szintén
nem egyedül érkeznek, innen kezdve már nem is számolsz, jah és ki-kinek a
kicsodája…megjegyezhetetlen :), bár én ezzel nem is fárasztottam magam. Itt ne
batyus bulit képzeljetek el, hanem minden a házigazda dolga, (legyen mindig
elegendő enni és innivaló, azért lássuk be ennyi embernél ez nem kis feladat :))aki
meghívta a vendégeket. Ezután azonban gyakorlatilag beindul a „házról-házra”
járás, hiszen előbb-utóbb mindenki házigazdává válik és vendégül látja, azokat
akik őt előtte és így tovább, és így tovább…Ez a kör tényleg újévig eltart. Itt
minden arról szól, hogy adnak és az adás, mint tudjuk körbe ér, mindenki ad és
mindenki kap. Ugye tudjuk, erről szól a szeretet is, minél többet adunk, annál
többet kapunk. Ilyenkor az önző emberek is lehetőséget kapnak arra, hogy
adjanak másoknak, a sérelmek megbocsátásra, megbeszélésre kerüljenek.
Szóval bízom abban, hogy végre otthon is visszatalálnak az
emberek arra a sínre, melyről már anno sem kellett volna letérni, újra valóban
a szeretet adás ünnepét jelentse, ne pedig az ajándék nagyságával akarják bizonygatni
szeretetük mértékét. Ha adni szeretnél, mert ez a szeretetnyelved, ne várj
cserébe semmit, adj a szívedből, de ezt egyébként megteheted bárhol és bármikor,
az adásnak nincsenek sem térbeli sem időbeli korlátai ;). Az otthon melege és az
egymásnak szentelt közös pillanatok élménye olyan hatalmas ajándék, mely egy
éltre szívedbe vésődik, s ha el „kell” hagyjad az országod, az a melegség egyáltalán
nem foglal helyet bőröndben, de akárhová is érkezel a benned lévő képes
betölteni bármilyen teret.
Áldott, Meghitt Karácsonyi Ünnepeket kívánok!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése