Az Élet új dimenziója…

Valahogy olyan gyorsan repülnek a napok.  Épphogy megérkeztem, máris tele vagyok élményekkel. Amiket a folyamatos nagyon hosszú ideig tartó áramszünetek miatt, csak nagyon lassan tudok gépre vinni.  Attól még rendületlenül gyűjtöm Nektek az infókat és, ugye magamnak is :).

Már ideutazásom során is egy mélységes nyugalom öntött el és öröm, hogy ennyi év után találkozhatom a családom nigériai tagjaival is. Végre a kitartó hit, a temérdek áldozat (minden téren), türelem s végül a visszavonhatatlan döntésem meghozta az eredményt.

Amikor kiléptem a gépből megütött a hamisíthatatlan afrikai párás meleg levegő és a vörösen izzó föld látványa. Ezúttal közelben hegyvonulatok is feltűntek.  Nagyon nem volt túlmisztifikálva a dolog, utasszállító busz stb. és hasonlók, intettek, hogy arra van a bejárat…ahh, okkay. Rögtön tudtam megérkeztem, a számomra már nem ismeretlen káoszba, de ekkor még nem is sejtettem mekkorába… Azért ne rohanjunk ennyire előre :).

Pár mosoly, hőtérkép és mivel adminisztráció naggggyon fontos, így hagytam a bevándorlási ügyintézőknek némi információt és persze autogrammot.  Ami jeleztem nekik egyszer még lehet, hogy sokat fog érni, ne hagyják veszni :D. Nem szedték szét a bőröndömet, itt is mindenhol kiemeltek és előre vettek, pedig nagyon türelmesen vártam afrikai társaimmal ellentétben. A turistákkal nagyon kedvesek (a hivatalos szervek), segítőkészek és kiemelt figyelmet szentelnek nekik. 

Ahogy kitettem a lában terminálból, szabályosan rajzottak a segítséget nyújtani kívánó lelkes jelentkezők, taxisofőrök, pénzváltók és a többiek. Azért egy valamit nem árt tudni az egyéb segítség mögött igen gyakran előfordul az extra zsebpénz, mint motiváció, szóval nem feltétlenül minden teljesen önzetlen. Mielőtt igénybe vesztek ilyen jellegű szolgáltatásokat, figyelmesen olvassátok el az apró betűs részt és az Általános Szerződési Feltételeket…soha nem lehet tudni ;-). 

(Még egy technikai jó tanács, ha US dollár mellett döntesz, mint némi készpénz, akkor nagyon figyelj arra, hogy 2009-nél régebbi bankjegyek ne legyenek a csomagban és lehetőleg azok is csak nagy címletekben. Ugyanis, ha ezek hibáddzanak, akkor ezeken váltásnál igen sokat bukhatunk…Jahh, hogy hitelkártyával tudok boltokban fizetni??… bízni lehet benne, az abszolút kiemelt helyeken, de…jobb, ha készpénzzel készülsz. Nekem háromból három helyen nem működött, ezért írom :). Ha pedig inkább azt a verziót választod, hogy itt veszel ki ATM-ból pénzt, akkor csak olyan helyen tedd, ami szemmel láthatóan jól őrzött (a bank épülete), mert az utcai automatákat könnyű hekkelni és ez egy nagyon drága tapasztalat lehet, tudom miről beszélek… )

Amikor Kairóban voltam, abban tudatban voltam, hogy ott éppen káosz uralkodik, de mint tudjuk, minden viszonyítás kérdése. Az abujai reptér környékén, majd az utakon tapasztalt káosz feltárta előttem, hogy ismét tévedtem….de ettől vagyunk emberek :).

Mielőtt tovább folytatnám az abujai, és további helyszínek kalandjait, megosztanék veletek egy-két technikai információt magáról Nigériáról. No, nem fogok nagyon elmélyülni, de azért csak a rend kedvéért, hogy tudjuk mivel állunk szemben.

Afrika egyik legdinamikusabban fejlődő országa egyben a legnépesebb is a maga 180 milliós lakosságával. A legsűrűbben lakott városa Lagos (20 millióval, aki látatlanul el tudja képzelni, hogy 2 Magyarországnyi ember él egy városban, az kérem szóljon nekem :)). Itt összpontosul az üzleti élet java, az óceáni kapcsolatának is köszönhetően. Ebből adódóan a káosz gyakorlatilag egy napra sem oszlik fel, egy reptér belváros transzfer, akár egy egész napot is igénybe vehet, csodálkozunk, hogy a nigériaiaknak ennyire sokat jelent az idő?? Az ország fővárosa hivatalosan Abuja, de csak 1991 dec. 12. óta, korábban Lagos volt. Ennek az áthelyezésnek az oka számos, de leginkább az, hogy Abuja az ország centrumában helyezkedik el, ennek köszönhetően jobban védhető, mint egy kikötő város. Két évszak van, az esős és száraz, most száraz időszak van.

Természeti kincsei is hatalmasok, például olajból nagyon nagy tartalékok lapulnak a föld mélyén. (1 liter benzin: 110 NGN = 154 HUF) Nos, igen..igen, jól érzitek még a nigériai Naira is erősebb a mi kis Forintunknál. Trópusi éghajlatának köszönhetően a déli részen gyakorlatilag mangótól, a narancson át a plantainig minden természetes közegében megterem. Innen látják el az ország északi részét is, ami lényegesen szárazabb, ahol más zöldségek és gyümölcsök leltek otthonukra.

Hivatalos nyelve az angol, de ezen belül több száz (hogy pontos legyek ma 510 élő) nyelvjárás változat is fellelhető. Így korántsem jelenti, hogy 2 nigériai megérti egymás minden szavát. Vallásában cca. a fele muszlim, a másik fele keresztény. Talán az ebből adódó véres összecsapásokról ti is hallhattatok már a hírekben, hogy a Boko Haram tevékenységét ne is említsük. Noha, ennek köszönhetően ma egyre kevesebben mernek félelmükben templomokba menni. Hiszen itt a legtöbb embert egy helyen a templomban találhatjuk meg Afrikában, a világ legnagyobb templomai (itt ne gondoljatok a nálunk hagyományos templom „formátumra”) is Nigériában találhatóak, a világon a legnagyobb 50.000 embert (!!!) képes befogadni ez Ogun Stateben található, ezt az ember mennyiséget el tudjátok képzelni Magyarországon?? Kizárt… (nem csak azért mert, annyira kis ország vagyunk.)

Katolikus templom Ewuban (falu Edo Stateben)

No, de ahol ennyi ember él, ott ez nem is olyan meglepő. Egyébként az ilyen aktivitásnak köszönhetően már a templomok (és minden pláza, banki és egyéb intézménynél) bejáratánál biztonsági emberek monitoroznak mindenkit és minden táskát belépés előtt, velem itt is sok esetben kivételt tettek.  Nekem képek készítését sem engedték, azért ettől függetlenül, - szerintem ismerhettek már annyira, hacsak az írásaimon keresztül is- készítettem pár képet ;-). Így is nagyon keveset csinálok, mert jómagam az élményekre és nem a kamerára összpontosítok, remélem elnézitek ezt nekem. Azért 1-2-őt mindig kattintok az illusztráció kedvéért.

Legközelebb rátérünk a „lényegre” az utcai mindennapokra tőlem megszokott chilis köntösben. :) 

Felhők felett az ég...

Temérdek kérést, kérdést kaptam, hogy mikor folytatódik már a naplóm. Örömmel jelentem, hogy MOST :)!!

Tudom eltelt pár hónap az utolsó bejelentkezésem óta. Ez az időszak rengeteg munkával és egyfajta élet(újra)tervezéssel járt. Ezúttal utazásomat jobban elő kellett készítenem. Hiszen Nigériába nem utazhattam vízum nélkül, aminek persze feltételei vannak. Protekcióm ugye ide sincs, így marad a lehengerlő magabiztosság, kedves mosoly és elszánt, mindent legyőző hit, amivel bevágtattam Budapesten a Nigériai Nagykövetségre. Egy rakatnyi pecsétes, szemet gyönyörködtető papírt vittem magammal :).  Egy hét múlva pedig ott virított az útlevelemben a gyönyörűséges bepecsételt vízum, amit a beadáskor begyűjtöttek tőlem. Mert győztes vagyok :). Jah,erre a Magyar Hatóságoknak minimum 15 nap, vagy 30 szükségeltetik…és az eközben tapasztalt megaláztatásról szót ne is ejtsünk most. Több szót ők itt most nem is érdemelnek… (Pedig tudnék mit mesélni) Lépjünk tovább…

Az utazás napja…

Temérdek munka után, valahogy mégis elérkezett az utazás napja.  Erre felkészülésképpen maradt összesen  2 órám….ez nem túl sok, de ezért is hálás vagyok :). Csak, hogy érezzétek, az indulás napjáig nem jutottam el a pénzváltásig sem, sebaj…maradt rá lehetőség az utazás reggelén is :). 12 körül kellet volna indulni a reptérre, de én 10h-kor jutottam el a bőröndjeimig , de ugye a remény hal meg utoljára… :D Ezzel azért szummázhatjuk, hogy olyan nagyon átgondolt, tudatos, szisztémás pakolásról nem beszélhetünk…ez van, ezzel élünk ami van , én ott leszek, minden más másodlagos :).

Az utolsó egy havi húzós időszak után igazán akkor vettem mély levegőt, amikor belesüppedtem a gép ülésébe és felszálltunk a magasba. Megnyugvással töltött el, hogy ismét mélyen szeretett kontinensem, jelen esetben második hazám felé vettem az irányt. Magam mögött hagyva a karácsonyi vásárlási lázában tobzódó várost és a fél év szabadság nélkül töltött időszak után elindulok egy újabb újjászületés és a családom felé.

Érkezés Kairóba….

Nem először visz az utam Kairón át a világ másik vége felé, de hogy pontos legyek tizedszer.  Eddig azonban „csak” pár óra önfeledt parfüm felhőben eltöltött „órácskát” kellett várakoznom a csatlakozásaimra. Ezúttal azonban több, mint 10 óra volt a várakozási idő…így magam mögött hagytam a terminált és élvezhettem az extra  kiérdemelt szolgáltatást egy szállodában. Ahogy ez nálam lenni szokott, volt benne némi fűszer, hiszen erről szólt az élet is. Meg egyébként is, akkor nem volna nagyon miről írnom :). Sodródtam most is az árral, nem akartam európaiként megoldani a dolgokat, hagytam, hogy a maga útján történjenek. Ez nem azt jelenti, hogy nem tettem egy próbát az érkezésemkor a pult másik oldalán ülő embernél, de mivel láttam, hogy nem egy nyelvet beszélünk minden próbálkozás ellenére, így hagytam a dolgot. A legfontosabbat értette és magához vette az útlevelemet…ha csak bólogat valaki minden kérdésedre (mert így illik) nyugodt lehetsz afelől, hogy keveset, vagy egyáltalán nem ért téged. Ne zavartasd magad, csak haladj az árral…No para… Az égi karmester tudja a dolgát, BÍZZ benne... ennyi a „titok”.

Nálam eddig is minden a helyére került valahogy…az oda vezető utat pedig hagyjuk kialakulni.  Úgy 40 percnyi bólogatás és láblógatás után, szólítottak innentől kezdve nagyjából annyi volt az infó, hogy odavisznek és visszahoznak, többi majd kialakul :). No, nem is kellett több ezek után rám csapták az ajtót és irány a szálloda. Voltam annyira naiv, hogy a dél-afrikai közlekedést erőszakosnak tartottam…nos, hivatalosan jelentem tévedtem…  Sokszor két kezem és két lában kevés volt ahhoz, hogy felvegyem az egyiptomi sofőr ritmusát és a túléléshez nem ártott egy ima sem :). Pláne, amikor érezhetően elhagyja a busz mind a 4 kereke az aszfaltot egy-egy fekvőrendőrön történő fékezés nélküli áthajtás után.  Laza 10 perces utunkat folyamatos reflektorozással és dudálással tettük meg, mintha sürgősségi vér érkezett volna az országba. Ez tényleg hatalmas megtiszteltetés, de azért mégis csak egy életem van :). Ezek a pillantok döbbentenek arra, hogy minden egyes perc az életből ajándék :). Megérkeztünk…Vettem egy újabb mély levegőt. Pillantok alatt Las Vegasban éreztem magam a „Le Passage” szálloda fényeit látván. Gyors mosoly és bejelentkezés irány vacsorázni…

(Azoknak elöljáróban, akik nem ismernének, nagyon szeretek jóízűeket enni, új dolgokat kipróbálni és magam is új ízekkel kísérletezni, így fogok veletek további recepteket is megosztani és ízében megidézni a konyhátokba ezt a varázslatos sokszínűséget, amit utjaim során magamba szívok.)

Le Passage éttereme 

Fogalmam sem volt, hol kezdjem az evést. Gyakorlatilag az összes szószt, krémet kipróbáltam, ami az utamba került a legegyszerűbb mousakától a jó Isten tudja milyen krémekig. Mivel angolul nem volt kiírva, így a sötétben tapogatóztam és mindent az ízlelőbimbóimra hagytam.  Egy fajta rizs, amit bahrainnak hívnak az én besorolásom szerint kapott 2 Michelin-csillagot :), egyszerűen zseniális volt. Akkor eldöntöttem, hogy ilyet én is szeretnék megtanulni készíteni, így nincs is más mint előre. Kihívattam a konyhából a séfet, aki először értetlenül nézett rám. Kértem árulja el a receptet, ahogyan ezt a riszt készíti. Mosolya miatt kapott tőlem még egy csillagot :). Végül ott nem kaptam meg tőle és kuktájától, amit akartam, de kezet fogtam velük és gratuláltam nekik.  Szemmel láthatóan nem értettek minden szót a gyönyörűen összerakott dicshimnuszomból, de nem baj boldogok és elégedettek voltak és ez számít, örömöt vinni mások életébe. Végezetül csak annyit kérdezett, hogy honnan jöttem. Válaszom után szummázta, hogy milyen kedves emberek a magyarok. Hm… Nem tudom érzitek-e, de szereztem nemzetközi szinten pár piros pontot a magyaroknak a sok negatív mellé… :)

Végül tettem egy ártatlan kísérlete az alvásra, de meg is csörrent közben a szállodai telefonos ébresztő, irány vissza a reptérre. Ez a visszaút az előző esti után sétagalopp volt, de hogy már reggel 6-kor ekkora káosz legyen a kairói reptéren, döbbenet. Nahhh, így kell bearanyozni már kora reggel az emberek napját, bár az én örömömet semmi sem ronthatta el. Minden sorból kiemeltek és előre vettek, csak mert megérdemlem ugye :)

Az enyhén zsúfolt reptér

Sikeresen visszagyűjtöttem a reggeli őrület közepén az útlevelemet. Dobtam pár kedves mosolyt és szót a segítségemre sietőknek. Hálát adtam ismét és újra…

Felkelt nap…irány Nigéria !